Egyre több cikket olvasok arról, hogy a kert nem akkor van felkészítve a télre, ha minden egynyári növényt nyom nélkül eltakarítottuk, mindent levágtunk, amit le lehet, minden levelet gondosan beleraktunk a komposztálóba... Tavaly időm sem volt erre, gondoltam kipróbálom.

A leggyakoribb érvek a fentiek ellen (már nem emlékszem, hol találtam az ősszel ezt a felsorolást):

1. Méhek: Az őshonos méheknek hidegtől és ragadozóktól védett helyre van szükségük az átteleléshez. Lehet, hogy az egyik fa kérge alatt húzzák meg magukat vagy valamelyik dísznövény üreges szárába bújnak. A méhek fontosságát nem kell magyarázni – ha minden búvóhelyet megszüntetünk a kertben, nem csak nekik, magunknak is ártunk!

2. Pillangók: A legtöbb lepke száraz és biztonságos helyen telel át. A kifejlett példányok sziklarepedésekbe, fakéreg alá, vagy az avarba bújnak; a bábokként áttelelő fajok vagy elszáradt növények szárán lógnak, vagy a talajban és az avarban rejtőznek; de vannak hernyóként a falevelekbe vackolódó lepkefajok is. Nem nehéz kitalálni, mi lesz velük, ha nekiállunk eltakarítani az avart, és a száradt növényszárakat.

3. Katicabogarak: Az őshonos katicafajok téli álmot alszanak, azaz hibernálódnak, lehetőleg többedmagukkal egy kupac levél vagy egy kő alatt, esetleg egy növény tövénél. A katicák és lárváik rengeteg levéltetűt és atkát esznek, nélkülözhetetlenek minden kertben! Ne bolygassuk téli nyugalmukat!

4. Madarak: A rovarpusztító madarak, cinkék, harkályok, légykapók stb. több ezer hernyót és egyéb kártevő rovart fogyasztanak egy-egy szezonban. Ha nem söpörjük rovarmentesre a kertet ősszel, a hideg télre is marad számukra elég proteinben gazdag falat, de az érintetlenül hagyott egynyári és évelő növényeken, bokrokon található magoknak és bogyóknak is örülni fognak.

5. Ragadozó bogarak: Nem csak a katicabogarak kedvelik az érintetlen kerteket. A rablópoloskák, zöldfátyolkák, virágpoloskák, futrinkafélék és egyéb kártevő-faló rovarok is ott rejtőznek valahol tojás-, lárva- vagy kifejlett formában. Ha tavasszal számítunk rájuk a kártevők elleni védekezésben, ne feledjük, hogy ők is számítanak a téli búvóhelyekre!

6. Emberek: Az „életben hagyott” (és nem rendben tartott) téli kert számtalan csodát kínál tulajdonosainak: havas magházak, pirosló bogyók a csupasz ágakon, a napraforgók fejei körül repkedő sármányok, az őszirózsa levelei alatt ugráló pintyek, zúzmarás falevelek, és jeges fűszálak. 

Ezeket elfogadva, az időhiánnyal és némi kényelmességgel súlyosbítva maradt minden, ahol volt: a gyümölcsfák leveleit ráhúztam a veteményesre. A tyúkok szépen bedolgozták a földbe, a bent maradt szárakkal együtt.



Kaptam körülbelül harminc zsák falevelet, metszésből száramaző ágat, utóbbiakat az idén menyitott komposztokba tettem. Télen ide került a tyúkok alól kiszedett alom, a munkahelyemről elhozott, tyúkok által nem kedvelt zöldséghulladék, és a saját zöldhulladékunk. Tavasszal kerül rá még 10 centiméter földréteg, és mind a négy magaságyásként fog működni őszig.

A levelek a bent maradt sárgarépára kerültek. A tyúkok miatt a napraforgószárakkal, csicsókaszárakkal körbekerítettem. Télen itt szedtem a sárgarépát,  egyelőre úgy tűnik, hogy bevált a földben hagyás. A szélső sorokban találtam fagyott répát, jövőre szélesebb takarást fogok készíteni.

Szokásommal szemben a rózsákat sem metszettem meg ősszel. Most így néznek ki:



A ház előtt, az utcán, amíg a kert nem volt meg, virágágyások, veteményes volt. Innen amit lehet, azt betelepítem a kertbe, csak a diófák, cigánymeggy, két mogyoróbokor marad, és a kerítés előtt, járda mellett egy keskeny virágoskert. Most mindent hagytam, ahogy volt, tavasszal rendrakás következik.