Nekiálltunk a bálványfa kivágásának. Először levágtuk az oldalágakat, aztán kb. nyolcvan centi mélyen körbeástuk, az oldalgyökereket elvágtuk, kiástuk. Aztán jött a hinta, pillanatok alatt kint volt a fa. Mivel tud gyökérről hajtani, meghagytuk a gödröt, a középső gyökerét majd ha kicsit beszáradt, megpróbáljuk kiszedni, nekem kicsit reménytelennek tűnik.

Az ásatás:

A kivágott fa:

A kivágandó diófák oldalágait is levágtuk, leszedtük róluk a ráfutott szőlőindákat. Az egész kb. másfél óráig tartott hármunknak.

Kivágandó diófa tegnap:

És most, előkészítve a kivágásra:

A másik:

Nekiálltam a megmaradó szőlőt rendbetenni. Hát... nem sok tőke fog maradni, még akkor sem, ha engedékenyebb módon metszek, mint a mostani szőlőnknél szoktam. Emberpróbáló munka lesz, és nem lesz készen egyhamar.

Ez a kép jól szemlélteti a múltat és a jövőt: a kép bal oldalán a megmetszett tőkék, a jobb oldalon látszik, hogy milyen volt.

A ma összegyűjtött ágkupac:

Ezt még össze kell vágni, rendberakni. Sajnos csak égetni jó, komposztba a sok kártevő, terménymúmia miatt nem. Párszor sütünk szalonnát ekkora kupac fa parazsa felett.

Mikor végeztem, elkezdett esni... remélem holnapra eláll.